1. Amikor Orbán Viktor megszületett, egy vörös csillag hullt alá a felcsúti tanácsházáról.
2. Orbán Viktor 4 másodperc alatt rakja ki a Rubik kockát a szemhéjával, úgy, hogy közben nem is pislog.
3. Orbán Viktort nem a gravitáció tartja a földön, csak szeret néha gyalog járni.
4. Chuck Norris nem fél Orbán Viktortól, de azért a biztonság kedvéért ő is rá szavazott.
5. Orbán Viktornak nincs szüksége szövetségesekre. Ő maga a szövetség!
6. Orbán Viktor csak a magasságához képest alacsony.
7. 5 gyerekéből 3-at maga Orbán Viktor szült.
8. Orbán Viktor a felcsúti pályán egyszer leszúrt egy szögletzászlót, és amikor kihúzták, nagy sugárban tört fel a tej, a méz és a kánaán.
9. Orbán Viktor egyszer mosolyt fakasztott Áder Jánosból.
10. Orbán Viktor képes járni a tejbegrízen.
11. Orbán Viktor soha nem néz kérdőn, csak felkiáltón.
12. Orbán Viktor 2 000 000 magyar szót ismer fejből, de ennél jóval többet használ.
13. Orbán Viktor egyszer szembe találta magát egy vérengző Kárpáti hegyi-jetivel. Állítólag két napig folyamatosan küzdöttek, mire Viktornak sikerült betörnie a fenevadat. A jeti később Kövér László néven vált ismertté.
14. Ha valami nem sikerül elsőre 2/3-al, akkor Te nem vagy Viktor.
15. Orbán Viktornak nincs órája, mert Ő mondja meg mennyi az idő!
16. Orbán Viktor nem épít hidat. Orbán Viktor egyesíti a két oldalt!
17. Orbán Viktor nem kap napszúrást... viszont a nap rosszul lesz, ha sokáig nézi.
18. Az emberek csak agyuk 10%-át használják. A maradék 90%-ot Orbán Viktor használja helyettünk!
19. Orbán Viktor nem csupán vallásos. Ő maga a vallás!
20. Orbán Viktor nem tanulni járt iskolába. Felmérte a terepet, hogy hol fognak róla tanítani!
21. Isten magára hagyta a földet. Tudta, hogy Orbán Viktor mellett nem lenne dolga.

Büszkeség tölt el, hogy ilyen miniszterelnökünk van!  Orbán: a magyarok büszkék arra, amit az elmúlt másfél évben elértünk Viszont Az IMF lehúzta Magyarországot és nem csak a fülkeforradalmárokat.  Akkor mire is büszke Viktorunk szerint a magyar nép?Találtam hozzá egy régi írásomat. Íme

Az ember, mint gondolkodó eszköz

A hím boldogan vitte a fejéről hátán végig nyúló nyers testrészt. A verejték vérrel vegyülve csorgott mozgása közben arcáról nyakára, mellére, kezére és a lábaira. Nem sokat gondolt a magas fűben haladva az éhesekkel s a rablókkal. Tisztában volt vele, hogy ismertsége miatt nem veszik el tőle a zsákmányát. Tisztelet övezte, mint a nagy harcost, és kitartása is alázatot követelt az őt ismerők körében.
Az ég morgott felette, s a fák koronái is földig hajolva hullatták ágaikkal leveleiket, miközben szertelenül cikáztak a fényes nyilak, látszólagos célnélküliségükben. A hím letette terhét egy fa közelében lévő lapos kőre, ami kimagaslott a fű nagyságából, s betakarta, hogy ne verje az eső a húst, mert hamarabb veszti véle az ízét. Egy fényes égi nyíl a közeli száraz bokrot találta telibe, lángra lobbantva környezetét. A tűz rohamosan terjedt, és elérte a lapos kövön rejtett nyers húst is. A szél és az eső tovább állt, s gazdája furcsán nézte, hogyan pörkölődött meg és lett más színe a leendő éteknek. Megvárta, amíg testére veheti, s azzal a gondolattal indult a közösség felé, hogy zsákmány nélkül mégsem térhet haza, hisz ott az éhség és a bizalom várja, meg az ő büszkesége.
Hogy mennyi idő kellett a tűz hasznának felismerésére? És mennyi ideig tartott megzabolázása, alkalmazása titkának felfedezésére? Naprakész tárolására, s hogy milyen hasznot lehet alkotni belőle? Talán az időutazás erre is jó. Láthatnám a fizetőképes kereslet kialakulását, a cserearány értékrendjének alkalmazásait, meg mindezekhez köthető olyan lehetőségeket, ami ma már vagy nem fontos, vagy akkor döbbennék nagyságára, ha hirtelen eltűnne az életemből.
Mert mit látok ma? A fizetőképes kereslet felébresztését, annak hergelését, és talán annak a hímnek az utódát, aki felismerte a profit jelentőségét, s hiszi, vagy hinni akarja, hogy a profitot ő irányítja. Pedig csak eszköz a környezete kizsákmányolásában. Gondolkodó eszköz, akit embernek hívnak. És még szó sem esett a cserearány helyéről, ahol a felturbózott vágyak tárgyai kínáltatják magukat, mert tudnivaló, hogy a kezed a szemedtől vezérelve köt üzletet. És már nem az a lényeg, mi kínálja magát a csomagolásban, és hasznodra válik e, hanem, hogyan, milyen mélységben ültette el szemed által a vágyat a csomagolás, meg a reklám; ez kell nekem.
Olyan ez, mint az állam. Nem érdekli, mi, mennyi marad neked, s fel tudod-e tartani magad belőle a hónap végéig, ő már leszabályozta, hogy mi kell az ő fenntartására és hasznára, s ha kell, erővel hajtja be ott, ahol kevesebb az ellenállás.
Hogy mennyire történelem ez? Hányszor fordult elő e faj idejében? S még hányszor fog? Te sem tudod megmondani. Mint azt sem, hogy a hímtől indulva mennyi az esélye ennek. Az ember tömegében is lassan tanul.
2010-04-25

Elolvasom »

Újabb csapás az autósokra: lecseréltetné a rendszámokat a kormány

Az autók rendszámtábláinak cseréjével növelné a 2012-es költségvetés bevételeit a Nemzetgazdasági Minisztérium. A szaktárca erre az Európai Bizottságnak küldött decemberi jelentésében tett ígéretet: a tervek szerint a cseréből befolyó illeték idén 12 milliárd forintot tehet ki. Bár a jelentés pontos részleteket nem közöl, a hvg.hu információi szerint a kormány arra készül, hogy teljesen új nyilvántartási és azonosítási rendszert vezessen be, ami a rendszámok kötelező cseréjével járhat.

A kormány 12 milliárd forint bevételre számít a gépjárművek rendszámtábláinak cseréjéből: a már betervezett összeget értesüléseink szerint egy teljesen új, területi alapú azonosítási rendszer bevezetésével akarják beszedni. A költségvetésért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és a közlekedésüggyel is foglalkozó Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) a felelősség ügyében egymásra mutogat, a két tárca egy hete képtelen válaszolni a hvg.hu kérdéseire.

A rendszámtáblák cseréjéből remélt tétel abban az NGM által készített jelentésben szerepel, amit a kormány az Európai Bizottságnak küldött decemberben, a túlzotthiány-eljárás keretében. A jelentés végén található táblázat – amely a kabinet 2012-es kiadáscsökkentő és bevételnövelő intézkedéseit tartalmazza – szerint a kormány 12 milliárdos pluszbevételre számít a cseréből. De míg a többi tétel mellett feltüntették a bevételnövekedést megalapozó jogszabályt vagy intézkedést, a rendszámtábla-cseréhez a minisztérium nem fűzött magyarázatot.

Az autós érdekvédő, illetve lobbiszervezetek körében az az információ terjed, hogy a kormány egy teljesen új, az üzembentartó lakhelyét a rendszámtábla betűsorában feltüntető nyilvántartási és azonosítási rendszer kialakításán dolgozik. Ezt az információt később a döntés-előkészítés bizalmas jellegére hivatkozva egy neve elhallgatását kérő kormányzati forrás a hvg.hu-nak megerősítette. Mint megtudtuk, a rendszámtáblák cseréjének jelentős illetékvonzata lehet, amit az autók tulajdonosai fizethetnek meg – innen a jelentésben feltüntetett, tervezett pluszbevétel.

Bűnmegelőzési indíték

Az utóbbi hetekben több autós civil szervezet is úgy értesült, hogy a kabinet az eddigi három betűből és három számból álló táblák cseréjét tervezi.

Jön a kötelező csere? Fotó: hvg.hu

Állítólag ezt azzal indokolják a kormányban, hogy a járművek területi hovatartozását is feltüntető új rendszámok segítenék a bűnmegelőzést, mert a rendőrség könnyebben kiszúrhatná, ha az ország egy másik részéből való autó tűnik fel az adott vidéken, vagy egy bűncselekmény helyszínén. Az eddig kiszivárgott információkból az nem derül ki, hogy a tervezett új azonosítási és nyilvántartási rendszer alapját a járások vagy a megyék jelentenék-e.

A hvg.hu az Európai Bizottságnak küldött jelentésben szereplő 12 milliárdos tételről az NGM-ben és az NFM-ben is érdeklődött, de a minisztériumoktól az elmúlt egy hétben nem kaptunk választ. Az NGM sajtóosztályán csak annyit közöltek, hogy a hírt nem kívánják kommentálni, majd a közlekedésügyért felelős fejlesztési tárcához irányítottak, ám az NFM szerint a jelentést készítő gazdasági minisztérium az illetékes.

Az eddig kiszivárgott információkat a két tárca sem cáfolni, sem megerősíteni nem akarta.

Kétséges hiánypótlás

Az okmanyirodak.hu-n található adatok szerint jelenleg a rendszámtáblapár cseréje 8,5 ezer forintba kerül. A forgalomban lévő közel 3 millió jármű esetén a rendszámtáblák cseréje ennél jóval nagyobb összeg – több mint 25 milliárd forint – lenne, ám a hvg.hu által megkeresett érdekvédelmi szervezetek szakértői szerint egy év alatt nem lehetne lebonyolítani a teljes cserét (ami áthúzódhat a következő évekre), továbbá azt sem tartják kizártnak, hogy kötelező csere esetén csökkentenék az illeték nagyságát is.

Az egyik lobbiszervezet – az ügy politikai vonatkozásai miatt neve elhallgatását kérő – jogásza szerint nem zárható ki, hogy a tervezett rendszámtáblacsere csak a bevételnövelést szolgálja.

Nem jött be az amnesztia - maradnak a külföldi rendszámok Fotó: Stiller Ákos

A parlamentnek tavaly ősszel benyújtott költségvetési törvénytervezetben ugyanis a külföldről behozott autók után szedett regisztrációs adóból 39 milliárdos bevételre számított a Nemzetgazdasági Minisztérium. A tárca 2010-es 30 és a 2011-es 32,3 milliárdhoz képest bevétel-növekedéssel számolt, ám az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke, Rogán Antal által az adótörvényekhez benyújtott módosítója miatt a tervezett összeg 14 milliárdra csökkent. Ezt nem ellensúlyozza ugyan a decemberi jelentésben szereplő 12 milliárdos összeg, de az időközben bevezetett, a kötelező felelősségbiztosításhoz csatolt új adófajta, a baleseti adó további 24 milliárdos többletbevételt hozhat 2012-ben az államnak.

Egy neve elhallgatását kérő kormányzati forrás szerint az új azonosítási és nyilvántartási rendszer kidolgozása megtorpant az NFM-ben, így nem biztos, hogy még idén elindul a rendszámtáblacsere. A kormány december 28-án megjelent, a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló új rendelete még a három betű és három szám kombinációjából álló táblát tartalmazta. A rendelet még az uniós csatlakozás előtti rendszámtáblák cseréjét sem írja elő.

Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének adatai szerint tavaly közel 45 ezer új személygépkocsit írattak be a forgalomba, a rendszámtáblailletékükből megközelítőleg 382 millió forint bevétel származott. A válság miatt idén sem várható ugrásszerű növekedés a piacon, így az is kizárható, hogy ebből származó bevételre gondoltak volna a jelentés készítői.

Ez viszont azt jelenti, hogy a kormány téves adatokat küldött az Európai Bizottságnak, mint ahogy az sem világos, hogy miből kívánja így előteremteni a kieső 12 milliárd forintot.

Butaság lenne kapásból legyinteni az Orbán Viktor által hétfőn bejelentett, a mezőgazdaság felturbózását célzó Darányi Ignác-tervre csak amiatt, mert a miniszterelnök egy füst alatt elárulta, hogy egy ideje már titkos háború folyik a magyar termőföldért és vízbázisért, a Leminősítés Hadművelet. Bár mindannyian tudjuk, igazából ki áll a Zagyva felső folyása mögött, és ki röhög a szakállába, ha egyet tojik a tyúk Vaskeresztesen, a dolgot butaság lenne elviccelni.

Orbán Viktor ugyanis kivételesen valódi problémákat kapargat, amikor olyanokat mond, hogy „Ma a falusiak nagyáruházakban vesznek olyan termékeket, amelyeket a kertjükben is termelhetnének. Jól mutatja, hogy mekkora a baj, ha már a falusi ember sem eszik egészséges ételeket”.

Ekkerjoz, az ismert, nem orbánista blogger, mikroblogger és nem utolsósorban sikeres mezőgazdasági vállalkozó avagy unortodox paraszt ugyanerről írta, hogy

– Az én falumban nem kapol egy pár tyúkot, libát, malacot, mert nincs, nemhogy eladó nincs, semmilyen nincs, nem tartanak semmilyen jószágot, tejet se kapni, csak a kocsmában, ha felíratod a kenyér mellé. 
– A faluban mindenki vagy munkanélküli, vagy nyugdíjas, vagy a városban dolgozik bejelentés nélkül egy évből két-három hónapot, az ezer négyszögöles portákon nincs egy bokor krumpli, egy sor sárgarépa se. 
– És bazmeg, ami legjobban fáj, hogy nézni se bírom, naponta jön a mikrobusz teli ételhordóval, mert nem is főznek otthon, rendelik, vagy szociális alapon kapják a kaját, ott állnak érte sorban a haranglábnál.

Szóval Orbánnak abban tökéletesen igaza van, hogy a magyarok szart esznek, és ez nincsen jól. És az is igaz, hogy ha az állam mindenáron tenni akar valamit, ezerszer jobban járunk, ha disznóízű disznóért, sárga, zamatos csirkéért, narancsos árnyalatú tojássárgájáért és fűszeres illatú paradicsomért harcol, mintha, mondjuk, magánmegtakarításokat einstandolna, és még büszke is lenne rá.

Sosem számoltam ki, de én saccra a fizetésem egyharmadát költöm olyan élelmiszerekre, főleg nyersanyagokra, amikből vehetnék sokkal olcsóbbat is, de nem teszem, mert egyrészt megmagyarázhatatlanul szeretek főzni, másrészt azt gondolom, hogy az élet rövid ahhoz, hogy vízízű retekkel töltsem meg. Szóval nálam nagyobb rajongója és eszeveszettebb vásárlója az Orbán által vizionált jó magyar élelmiszernek nincsen. Vagyis pontosabban nem lenne. Évente egy kisebb, csupa pedagógusból álló zsákfalu költségvetését szórom el kapirgálós csirkére, és szórnám el még mindenféle másra is, de az a baj, hogy hiába vagyok hibbant, egyszerűen alig van mire.

Amikor az ősszel családilag Toszkánában jártunk, olyan voltam, mint a magyar kisfiú 1980-ban, aki életében először járt Bécsben, és az első szupermarketben, ahová bementek, fél órán át bámult egy raklapnyi banánt, ami mellett úgy mentek el az emberek, mintha valami tök természetes látvány lett volna, mondjuk, egy toronnyi albán kagylókonzerv vagy bolgár szilvabefőtt. Én 2011 októberében ugyanolyan hitetlenkedő vigyorral járkáltam a buonconvetói Coop szupermarketben, csakhogy ezúttal a hagyma, a paradicsom, a répa és a marhahús fölött nem tudtam napirendre térni. Mintha 1946-ban turistáskodtam volna egy nyugati országban, ahol már van élelem. Egészen elképesztő módon mindennek íze volt.

Egy főzni szerető, a felhasznált alapanyagokra kényes, az átlagosnál valamivel nagyobb jövedelemmel rendelkező magyar állampolgár – ha jól értem, ilyeneket szeretne Orbán Viktor és a Darányi Ignác-terv –, aki mondjuk legalább a hét két-három napján szeretne friss hozzávalókból vacsorát főzni, kénytelen úgy nyolcvan százalékban külföldi alapanyagokat venni. Akkor is, ha szívesen enne  nyolcvan százalékban magyar ételt, bármit is jelentsen ez.

Jó minőségű magyar mezőgazdasági termék persze létezik, de csak nyomokban: kevés helyen érhető el, a megszerzése nemhogy nem természetes, de néha kifejezett nyomozómunkát igényel. Még egyszer: most olyan alapvető dolgokról beszélek, mint a tojás, a hagyma, az alma, a paradicsom vagy a marha-, ne adj isten bárányhús, nem pedig szarvasgombával körített földikutya-csülökről.

A fentiek miatt azok a gasztrobuzi haverjaim, akik magyaros vagy európai konyhában utaznak, pont ugyanannyi import hozzávalót használnak, mint a thai- vagy kínaimániások.

Hiába a miniszterelnök helyes problémafelismerése, az eléggé ijesztő, hogy Orbán a nyitóbeszédében többször is arra utalt, hogy a Magyarországra érkező külföldi élelmiszerek ipari hulladékok csupán, és hogy helyettük egészséges magyar ételeket kellene vásárolni.

Ez a valóság totális félreértése. Pedig tök igaz, hogy az emberek jellemzően nem magyar mezőgazdasági termékeket vásárolnak. És az is igaz, hogy amit megvesznek, az jórészt nyomorult, íztelen külföldi cucc. De ez nem a szemét kereskedők, a túl liberális szabályok vagy a világot behálózó szefárd íztelenuborka-maffia miatt van így, hanem mert ami magyar mezőgazdasági termék létezik, az ugyanolyan szar, mint a külföldi, csak drágább. Jó minőségű alig van, még sokkal drágábban sincs. Ha mégis lenne, az sem hozna megoldást, mert egy egészen szűk kört kivéve a tömegvásárlónak nem lenne rá pénze. De egyébként igénye sem, hiszen totálisan letojja, hogy mit eszik.

Miközben nemhogy egy olasz, de egy átlagos osztrák szupermarketben is tökéletes bioélelmiszereket kapni, nem nagyon sokkal a magyar hipermarketek árszintje fölött, alig drágábban, mint amennyiért a szokásos biohulladékot adják az átlagos budapesti belvárosi élelmiszerboltban.

A jó magyar élelmiszerhez először is kereslet kéne jó magyar élelmiszerre, kimutatható méretű potenciális vásárlóréteg, nem pedig a kereskedők vagy a külföldi termékek korlátozása. Ilyen azonban nincsen. Vagyis van egy pár ezres, esetleg pár tízezres, jómódú, egészségtudatos vagy gasztromániás emberekből, bioszülőkből, szakácsokból, gasztrobloggerekből álló mikroréteg, akiket ez egyáltalán érdekel, plusz képesek és hajlandóak kifizetni, mondjuk, egy ezrest a tanyasi csirke kilójáért. Ezek eltartanak egy-két kisebb, szakosodott boltláncot, pár tucat független boltot, hentest, néhány bio- és termelői piacot, oszt heló.

És még ennek a rétegnek is az az alapélménye, hogy alapdolgokból is könnyebben tud külföldit beszerezni, ha mondjuk budapesti, és nem akar szombat hajnalban felkelni biopiacos hagymavásárlás kedvéért. Mert abban biztos lehet, hogy a jobb szupermarketekben sem fog ízes magyar hagymát kapni.

Tökéletesen jellemzi a helyzetet, hogy a legmenőbb hazai gourmet élelmiszerüzlet-lánc lényegében abból él, hogy megveszi egy sima olasz szupermarket árukészletét, majd másfélszeres-dupla áron eladja.

A helyzet ennél rosszabb már nem lehet, ami megnyugtató, mert ezt még Orbán Viktor és csapata sem képes tovább rontani. Vagyis az import adminisztratív akadályozásával és a szabad piac korlátozásával annyit azért esetleg elérhet, hogy a hipermarketes tömegélelmiszer picit drágább és némileg rohadtabb legyen. Ha tényleg azt szeretné, hogy újra fényesen ragyogjon a pulisonka, első lépésben olyan vásárlókat kéne előállítania, akinek van pénzük bármilyen mezőgazdasági termékre a bőrsajton és csirkenyakon kívül.

Szily László

Mit is mondhatnék minderre? Könnyű volna azt mondani, hogy mindennek a gondolatnak több mint húsz éve kellett volna megszületnie. Amikor még az emberek képesek voltan önmagukért és a nemzetükért tenni valamit. Csakhát mára leszoktatták minderről. Európának meg létfontosságú volt, hogy minél később jöjjünk rá, hogy szart eszünk, és jó drágán. Ehhez viszont kellett a mindenkori kormány aktivitása is.

Hogy mi lesz holnap? A szar tényleg marad?

Mi dolga van a tollnak a kezemben? Segítség a gondolatom rögzítéséhez.

Az egyed

- Te látsz engem?

- Átlagos fej, nagy csöcsök, vékony derék, bomba segg, homlokos punci mutatja magát az áttetsző szűk ruhában. A csöcs és a pinaszag együttesére még a kanlégy is csorgatná a nyálát! Tudod! A víz, megy egy darabka szappan csodákra képes!

Az egyed ellenőrzi az álcázó 3Dx+-os kivetítő programját, és konstatálja a 99.99 %-os alaklefedését.

- Mit kezdenél velem?

- Mit? Jól megdugnálak! – fejezi ki a lehetőség hallatán örömét.

- És mivel?

- Ne becsüld le ezt a lankadtan is húszcentis lompost! Ha megtelik vérrel, úgy lovagolnál rajta, még a lélegzeted is elállna!

Az egyed keresni kezdi adatbázisában a lovaglás szó tartalmának magyarázatát. Aztán a férfi-nő szeretkezés fogalmának képi megjelenítésénél marad, kiemelve hozzá a terhesség, szülés, gyermek, öröm társulását.

- Biztos! – gondol a lélegzet elállása szavak ismétlésére, ami néki csak ellenállási közeg mozgása közben. – Mibe kerülne ez nekem? – kérdezi huncutkásan.

- Semmibe! - és maga is meglepődik szavai hallatán, bölcsen elhallgatva a tudatlanság őszinteségét, hisz eddig mindig ő fizetett érte. Cserébe nem érdekelte, hogy a nő élvezi-e az együttlét boldogságát.

A férfi belekarol a nőbe, és előre eltervezi a nemi vágya fokozási formáinak élvezetét, arra gondolva, megmutatja hogyan is alkot ő. S az ingyenért olyat élveztet vele, hogy rákapjon a farkára, keresve őt. Leint egy repülő hintót, beüti a kódját, és bemondja a címet. A város szemete nem látszik alattuk. A színes fények kavalkádja mindenütt kínál valamit, legyen az tárgy, vagy szolgáltatás. A mozgás, a hangok és az elszívók morajjá egyesülve jelzik, mozgolódik az élet alattuk. A négyszer ötös tér egyetlen nyílása mellett ál a konzolnál, és meg se fordulva kérdezi a nőtől.

- Mit varázsoljak ide?!?

- Rád bízom! – válaszolja a nő, valóban kíváncsian.

A férfi elindítja a programot. Gyenge fúvolat hozza a tenger hullámai felől a sós vízszagot a puha föveny felé, ahol a gyékény tartóoszlopa alatt ülnek a faasztal mellett, miközben barna bőrű pincérnők sürgölődnek alig takarva bájaikat előlük.

- Akarsz enni előtte?

- Nem is tudom… - bizonytalanodik el a nő.
- Ez a limonádé nem árthat! – és int a mosolygós, alig öltözött felé, hogy tegye le csak a míves kancsót az asztalra, majd ő tölt. – Valami bánt? – kérdezi, és gyöngéden megfogja a kezét. - Ha nem akarsz dugni, majd máskor… - de csak vigasztalásként mondja.

Az egyed a nő 3Dx+-os kivetítése mögött átfuttatja az érzést, a férfi vágyát, és a mi legyen továbbot. A javaslat rábízza a választást. Megsemmisíteni, vagy megmutatni valóságát, és lemérve rögzíteni a történteket. Aztán azt választja - hagyva az illúziót -, tudatába építi; ez csak egy futó gép adta program csupán.

A repülő hintó visszaindul kezdetéhez. Az egyed választ egy másik 3Dx+ -os programot, és mint egy korra jellemző átlagos férfi száll ki, miközben arra gondol, az elhagyott most ébred fel, markolva gyöngyöző óriás nemzőszervét.

Boldog és könnyű földi élete van annak, ki az ördöggel cimborál, s nehéz, aki hitében rendíthetetlen. Mondta Béla, aki szembesült mindezzel. Szeressétek egymást, mint Én Titeket szeretlek! Mondta Jézus egykoron. Imát mormolni térdre borulva egy hamis istenségért?!? Eltaszítva magadtól a szenvedőt... nem éri meg.

A fülkeforradalmat szítók kihasználták a választójoggal rendelkezők funkcionális analfabetizmusát, hogy megszerezzék a politikai hatalmat gazdasági előnyük bebiztosítására, s hogy hasznuk növelhessék a végtelenségig. Az már nem csoda, hogy a külföldi érdekközösségek egy bizonyos pont után nem engedik, félve attól, hogy ragadós lesz a legyöngült Európában. Tipikus csak a nagykutya baszik eset. Viszont mindennek a következményét hazánk politikai irányító elitje ráterheli az általa irányított népre. Ameddig az engedi.

Amikor kis hazánkat bevitték az Unióba, tudni lehetett, ez nem jelent mást, mint a kapitalizmus fejlődési lehetőségét ráterhelni az odavágyókra. Persze úgy szabva határokat, hogy a vágyat srófolják, miközben a hátrányokat kicsinnyé tegyék. E helyzetet kimerevítve, kísérteties hasonlóságot lehet felfedezni a Trianon körüli eseményekkel.

Ma már mindenki előtt tisztán kirajzolódik megint; hazánkat gyengének szeretnék látni. Viszont az emberek döntő többsége egy jobb kádárizmust szeretne élni. Talán ezért érzi letaszítva magát anyagilag, erkölcsileg, hitét vesztetten, mások szemében könnyű prédaként e nemzet, akit saját vezetői is csak eszköznek tekintenek.

Komoly intést kapott Magyarország az Európai Bizottságtól szerdán. Brüsszel három törvény visszavonását várja egy héten belül. Ráadásul, a magyar költségvetés hibái miatt eleshetünk az uniós támogatásoktól - írja az Index.

Az Index beszámolója szerint a jegybanktörvény, a bírók korai nyugdíjazása és az adatvédelmi ombudsman leváltása tarthatatlan Brüsszel szerint.

Az Európai Bizottság szerda délelőtti ülésén úgy döntött, hogy hagy egy kis időt a magyar kormánynak, hogy önként terelje vissza az országot a demokrácia felé. Ha Magyarország nem lép, akkor jövő héten kötelezettségszegési eljárás indul legalább három ügyben - írta az Index.

A biztosok állásfoglalásukban a demokratikus játékszabályok betartására általában is figyelmeztetik Magyarországot.

A Bizottság január 17-én tér vissza arra, hogy három magyar törvény miatt kötelezettségszegési eljárást indít-e.

Forrás: STOP/Index

A fidesz néhány ember csoportosulásából lett bejegyzett párt, mint egy vállalkozás.

Elolvasom »

Hogy miért pont Örkény? Mondhatnám azt is, szeretem azt, amit felébreszt bennem.

„Amikor megszülettem, olyan feltűnően szép voltam, hogy a főorvos karjára vett, és szobáról szobára végigmutogatott a klinikán. Azt mondják, még mosolyogtam is, amitől a többi mamák irigyen felsóhajtottak.

LEGMERÉSZEBB ÁLMAINK IS MEGVALÓSÍTHATÓK!

- Kedves Feri, az a harmadik kutya nem húz.
- Sajnos, egy kissé rövid az ostorom.
- Sőt, úgy veszem észre, mintha bicegne is egy kicsit.
- Hogyne bicegne, mikor csak három lába van!
- Jé, tényleg... Nem kár egy nyomorék állatot kocsi elé fogni?
- Nézze meg jobban, Ilonka. Mind a tizenkét kutyám háromlábú.
- Jaj, szegények!
- Inkább engem sajnáljon, Ilonkám! Az összes sintéreket végigjártam, amíg sikerült összeszednem tizenkét háromlábú kutyát.
- Lehet, hogy nem értek hozzá, de az ember azt hinné, hogy egy normális kutya jobban és kitartóbban húz.
- Ezt nem vitatom. Én azonban vérbeli városlakó vagyok. Mit kezdjek tizenkét négylábú kutyával?
- Csak nem fél tőlük, Feri?
- Én a szúnyogcsípéstől is félek. A természet erőivel csínján kell bánni. Mondjuk, hogy ezek a kutyák négylábúak. Mondjuk, hogy megbolondulnak valamitől. Mondjuk, hogy kitépik a gyeplőt a kezemből... Jobb erre nem is gondolni, Ilonkám!
- Akkor se értem. Ha fél a kutyáktól, akkor miért velük húzatja az autóját?
- Mert rosszul vezetek.
- Azt meg lehet tanulni.
- Félig-meddig, Ilonkám... Az ember és az autó nem egyenrangú fél.
- Nézzen körül! Egyetlen kutyavontatású autót se lehet látni!
- Elég baj az! Pedig az ember, sajnos, már nem bírja utolérni a technikát. Használni használja, valójában azonban retteg tőle.
- Én nem félek az autótól.
- Csakhogy ez a Simca óránként százötven kilométert tud megtenni...
- Ne fájdítsa a szívem, Feri... Imádom a rohanást!
- Maga egy kissé telhetetlen. Tíz napja indultunk el Pestről, és nézze, már Siófokon vagyunk.
- Tizenkét kutyával ez nem is olyan nagy teljesítmény.
- Hát persze hogy nem. Csakhogy én már Pesten behúztam a kéziféket.
- Nem túl óvatos maga egy kicsit?
- Pontosan ez az a tempó, amelyre teremtve vagyunk.
- Látja, mennyi ember? És mindenki minket bámul.
- Irigykednek.
- Egészen ki van dülledve a szemük.
- Mert látják, hogy legszebb álmaink is megvalósíthatók.

Amikor egy mondanivaló megtalálja formáját, benne van az átadó egyénisége is. Annak képzettsége, társadalomban elfoglalt helye, az érzékenysége, a rálátása arra, amit mondani akar. Rendelkezik azzal az eszköztárral, amivel formálja láthatóságát, s belopja magát az olvasója elméjébe, mert talál benne magára nézve hasznosat. Kortalanná válik úgy, hogy megmutatja a születésbeli társadalompolitikai, kulturális pillanatot is.
A mondanivaló megformálója olyan, mint egy jó szakács, akinek birtokában van az alapanyag, az elkészítéséhez való eszköztára. Maga dönti el, hogy halleves, halászlé, vagy más halétel kerül ki kezei alól. Mondhatnám azt is; tudásfüggősége biztonságában választ.
Mint például ebben az esetben. A történet helyszíne egy büfé. Létrehozásakor elsődleges cél a minél nagyobb haszon elérése a legkisebb ráfordítás mellett úgy, hogy az állam felé látszólag teljesítse a törvényi elvárásokat. Beszerzés, eladás, alkalmazott, könyvelő, adómegfizetések, kiskapuk karbantartása a jogi útvesztőkben, korlátok alkalmazása. Ha kiemelem közülük az alkalmazottat, aminek mozgásterülete a tulajdonos által behatárolt, s kénytelen csalni a kiszolgálás és az áru minőségével, hogy pluszpénzhez jusson, akkor már rálátása van az olvasónak a társadalompolitikai korra is, ahol a történet játszódik. Tegyük ezt a büfét egy kórházba, ahol sok ember fordul meg, és bizony szüksége van a betegeknek, látogatóknak, az ott dolgozóknak mindig valamire, amit igényük határoz meg, és ilyenkor már az ár nem számit. A kórház osztályba sorolását, és az emberek milyenségét is mutatja, hogy elviselik ezt a helyzetet, ahol mindenperces a pluszhaszon lenyúlása.
Legyen hát a történet, aminek a Példabeszéd címet is adhatnánk.

A férfi áll a kórház hatalmas folyosóján az eligazító tábla előtt, és keresi a sebészet intenzív részlegének helyét. Körülötte mindenki végezi a dolgát. A takarítónő tolja a kattogó kocsiját, a látogatók mennek céljuk felé. Orrába lopózik a kávé illata. Büfé felé megy, és beáll a sorba. Van ideje a társa érkezéséig. Homloka gyöngyözik a benti melegben. Lassan fogy a sor. Mindenki kávét is vesz. Nem csoda a késődélutáni időben. Már csak ketten vannak előtte. Nézi a se melle se segge széles csípejű divatosan öltöztetett túlfestett vasalódeszkát. Elmosolyodik gondolatában; ezt azért tényleg nem dugnám meg! A nő Visszamosolyog.
- Kérnék egy kávét! Csak szűzen! – a férfi nem tudja leplezni zavarodottságát, a nő meg azt hitte, szépségének, és jólöltözöttségének szól. Tettetett kedvességgel huncutkásan vissza.
- Szűzen…
- Igen, szűzen a szűznek… cukor, tejszín, és hab nélkül…
- Én bika vagyok… - néz erotikusan a kávéját váró szemébe.
- Én már csak voltam… sajnos! – ismeri be a férfi immár nemcsak önmagának e tényt.
A kávé langyos, és íztelen. Ez felidegesíti. Áll a pohárgyűjtő mellett, s amikor az eladó ránéz mosolyával, jól látható mozdulattal engedi a tárolóba teli poharát ujjai közül.
A liftben még arra gondol, a kórház intenzívén nem ilyen az ellátás.

Amikor az ember találkozik önmagával az időben... néha hihetetlen dolgokra derül fény.

Hallgasd e videót, és gondolkodj el a szavak inflálódásán, annak igazságának jelentőségéről.

Így igaz. Ez nem egy haldoklóba való rúgás, hanem öngól.

Lehet-e függetleníteni magam a politikától? Egyszerű volna mondani azt, hogy igen. Sőt megis lehetne magyarázni, hogy miért. Csak pénz kellene hozzá. Sok. Nagyon sok, mert a mostani uralkodó párt kormányának téveszméi anyagi korrigálása sokba kerül a nemzetből lett ország népének.  Nagyon sokba.

Reggel felkelek... sarc a kávéban, a reggeliben, a gyógyszerekben, a fürdésben, a világításban, a meleg elérésében (télenősssszeltavasszal), a ruházatban, a szellemi táplálékban, a vágyban, az összetört jövőképben, a hitben, az alázatban, s hogy mindezt elviseljem, a tudatmódosító szerekben is. A megvalósítás egyszerű képlete; keveset fizess a munkáért, a megélhetési költségeket tedd elérhetetlen magasságokba. És még csak a reggelen van túl az ember.

A napom meg rámegy arra, hogyan csináljak úgy, mintha elviselném a terheket. Dalolva a hamis képek előtt, mert nem tudom ki, mikor hol figyel meg. Olyan ez, mint amikor egy képen Orbán kezében egy rothadó narancsval néz szemünkbe, a képaláírás a következő. Nem rothadt, csak így érik. Én meg csak annyit kérek a Jó Istentől, hogy engedje túlélni valahogy a mai napot is.

Megfogtam az újévi malac farkát!

Hiába na! Sok mindenre képes az ember, hogy ünneplésével felejtse el a mögötte lévő évet.  Az alkohol meg jó barát. Átölel, ringat, közeli reményt ad, meg bátorít is. Talán könnyebb így kinyitni azt a bizonyos 2012-e számú ajtót, ami mögött a sötétség  önmagában is elbizonytalanít. Igaz, felvérteztek minden elképzelhető és elképzelhetetlen teherrel, ami elfoglalja a gondolatot a félelem elől. Mert amit pártunk által támogatott kormányunk elcseszett, azt mind  - többek közt - velem fizetteti meg. Kereshetem megint a kiskapukat, s csupán azért, hogy túléljem ezt az évet is. Látom a közeli cél megvalósulását környezetemben; sokan vonulnak be a börtönökbe, meg a kórházakba, mert ott rendszeresen adnak enni, s télen fűtenek is.

Mennék én előre kérem! Bárhová, csak mutassa valaki a célt, ami nekem is megfelel! És adjon enni, s hagyja, keressem meg környezetem, családom általam elfogadott mértékét.

Megfogtam az újévi malac farkát! Üvöltve voltam boldog szerencsémben. Igaz, mások úgy mesélték, négykézlábra kényszerített az alkohol, és üvöltő örömömben a Józsi farkát tapogattam felemelt bal kezem ujjaival, miközben hugyozott, és igen-igen csápolt szabad kezével, mert zavartam őt tevékenységében...

Halottról jót, vagy semmit! Jut eszembe e régi mondás az Új év kapujában még hátra nézve a majdnem jelenre, ahogy haldoklik ugyan, de már a ravatalon várja a temetését.

Hiába na! Rohan az idő! És tényleg!

A ravatalon fekvőről a pap is csak a jót mondja (ezt kérték a hozzátartozók), a körben állóknak is először csak a jó cselekedetei jutnak róla eszébe (nekik nem súg senki). Aztán meg az: végre megszabadultak tőle. A temetésre is csak azért mennek ki, megnézzék tényleg meghalt-e, s ki milyen koszorút-csokrot visz, és élő virágból, vagy csak műanyagból.

Jut eszembe az új év kapujában: van aki előtt kinyitják az ajtót, s van aki a kilincset sem éri föl. Van aki a szertartás milyenségében gyönyörködik, mert tudja, az övé semmilyen sem lesz.

Én is szeretném befejezni ezt az évet. Elbúcsúzni tőle Isten Hírével. Aztán mély levegőt véve lenyomni a kilincset, résnyire nyitva belépni az ismeretlen sötétségbe. Eszembe sem jut, hogy a gyertyám csonkig égett már.

Orbán nem fog magától lemondani. A tények nem erre mutatnak. Hatalmának erősödését látja a hajléktalanok számának növekedésében, az Ünnepek alatt az "ingyen ételosztók" előtt kígyózó sorok láttán, s nem érdekli, hogy már a gyermekeket is viszik a szülők magukkal, hátha egyszer ehetnek főtt ételt. Ez a fajta valóság,  nem a kapzsiság netovábbja. Szegény ad a szegénynek, a gazdag elfordul tőle.

Orbán nem fog magától lemondani. Szelektív hulladékgyűjtőnek látja a túlélésért kukázót. Nem akarja érteni, hogy a nép által termelt javakat vissza kell osztani a népnek. A tüntetőket városképromboló huligánoknak gondolja, s rendőrt küld rájuk. Hinni akarja, hogy nem képes senki őt megbuktatni. Követeli mindenkitől ami nem az övé, s képes törvényeket is hozni ennek érdekében.

Orbán nem fog magától lemondani. Lehet elméjéről vitatkozni, különböző tézisek alapján, akár pártjának felépítését elemezni, vagy saját  fegyverével piszkálni. Szándékos tudatossággal teszi naponta cselekvését, feláldozni képesen a nemzetét is. Akár a nemzetközi színtéren is.

Orbán nem fog magától lemondani. Készül a mindenki elleni háborúra. Maga előtt tolja a követőit, miközben kifosztja a hátországát. 1848 után kivégezték a tábornokokat, hogy ne legyen aki megmondja a népnek mit, mikor, hogyan kell csinálni, ki ellen, s miért.

A bölcsek azt mondják, szükséges a háború, mert a romjain születik a BÉKE. A huncutok megpróbálják túlélni az általuk viselt háborút, hogy beilleszkedve a BÉKÉBE, kivárják az ő idejük eljövetelét. De akkor mi marad az egy ügyű népnek?

Amikor én verset írok… magamra húzom a csöndet, míg formáját keresi bennem a gondolat értelmem szerint… s amikor papírra vetem, elfárad a testem, a lelkem… és olyankor jóízűen alszom.

Nagyerdessy

A huszonegyedik század jászolánál

Apró pici csillagok fénye
hullik feketén bársonyára
és jajgat felém hangtalan.

Módosult szavak ereje
zsibbad ajkamon bűnre várva
gyertyának lángjában is szótlan.

A várva várt születés után
bennem vajúdik nemsokára
a holnap szagos reménye.

Számban még a bejgli íze
orromban fenyőnek illata
és nincs még a gyermeknek hangja!

Belém is lassul a holnapok
vérének értelme, karjára
emel az életnek Istene!

Menni kéne keresztet vetni
számat tenni a tiszta testre
és inni vérét számtalan.

És jajgat felém hangtalan,
hullik a semmi bársonyára
apró pici csillogó fénye

2008

"Nem szép a karácsony" - Donáth László-interjú

Szegényellenesség, a hajléktalanok kriminalizálása, a kirekesztés legkülönfélébb formái, a kormány agresszív hatalomgyakorlásának árnyékában készül az ország a karácsonyra és az új évre. A STOP Donáth László evangélikus lelkésztől kért néhány biztatógondolatot az ünnepek elé

STOP: Az ország jelen közállapotában és közhangulatában mi adhat okot a bizakodásra: szép karácsonyunk lesz, a jövő év ad majd okot az örömre?

Donáth László: Nem hiszem, hogy lényegében más lenne a világ, mint tavaly vagy tavalyelőtt, vagy akár kétezer éve. A Messiás azért Messiás, mert az embert a maga nemében mindig meg kell váltani. A Messiás nem angyal, nem valami különös természetfeletti lény, ez azt jelenti, hogy az embernek önmagát alkalmassá kell tennie a másik számára arra, hogy annak konkrét ínségében segítségére legyen. Eszerint a karácsony dominánsan annyit jelent, hogy újra és újra figyelmeztetnünk kell egymást: ne úgy várjuk, mint a zsidók a Messiást, valahonnan fölülről, messziről, hanem a segítségre szoruló másik embert találjuk meg, és enyhítsük a kínját. Erről szól a Názáreti Jézus evangéliuma kétezer éve.

Másik gondolatom: a mostani idők is gonoszak. A következő esztendőt gazdasági emberek, politikusok, a mindennapi élet történéseivel küszködők egyaránt sötétnek, komornak, vigasztalannak látják. Azoknak, akiknek a szívében még van öröm, felelősség a másik iránt, azok jól érezhetik magukat, hisz' lesz dolguk bőven. Nem megrettenni kell a feladattól, hanem nekifeszülni. Akár azzal az eséllyel együtt - és ettől válik a helyzet komollyá -, hogy ebbe bele is lehet halni.

Nagyon sokan voltunk húsz évvel ezelőtt, akik azt gondoltuk, hogy a világot meg tudjuk változtatni, legalábbis itt, Magyarországon. Annak a társaságnak a fele meghalt, esetleg kivándorolt, eltűnt vagy megroppant, és többé nem akart hallani a világ dolgairól. A másik fele pedig elaljasult. Ez is hozzátartozik a karácsony evangéliumához. Tisztelem az 1988-as Orbán Viktort, de annak az embernek a maihoz semmi köze nincsen. Persze, nem az az érdekes, hogy milyennek látom a jelenlegi miniszterelnököt, hanem az, hogy hajlandó vagyok-e a nyomorultak, szegények, alul lévők, kriminalizáltak, marginalizáltak, szegregáltak pártjára állni, akik mellé - állítólag - ő is odaállt volna annak idején. Bő húsz év után már úgy tűnik, ő sem tekint másképp rájuk, mint a frakcióvezetője: aki nem tudott ennyi idő alatt vagyont gyűjteni magának, az annyit is ér.

- Az emberek túlnyomó többsége nem törődik a rászorulókkal, a szegényekkel, egyáltalán a közélettel, inkább apátiába süllyedt.

- Persze, mert az sokkal kényelmesebb. Az apátia, a puhaság, a megalkuvás a kisember önfelmentő lehetősége, hogy ne kelljen szembenéznie azzal, mire is hivatott, sokkal többre mint amit hajlandó teljesíteni. Én nem vagyok jótét lélek, nem vagyok sem romantikus, sem szentimentális. Rettentő sokan vannak azok 'nyomorultak', akiket a köz nevében temettem el, merthogy nem volt senkijük, és el kellett temetni őket. Sokszor még a nevüket sem tudtam, csak azt, hogy férfiak vagy nők voltak. Nem vagyok hajlandó arra, hogy befújjam arannyal a karácsonyt, csakhogy minél szebbnek látszódjék. Nem a karácsony szép, de a karácsonyt váró és ünnepelő ember a szívét széppé teheti. Ha a koldus tőlem pénzt kér, pontosan tudom, hogy alkoholra kell neki, és én alkoholra adok neki pénzt, és egy percig nem szégyellem magam amiatt, hogy ezzel csupán egy boldog órához segítem hozzá, mert lehet, hogy több nincs neki. Lehet másképp is látni a világot, de megváltoztatni csak akkor lehet, ha kellő számú ember lesz, aki nem hajlandó tovább úgy élni, mint ahogy eddig élnie rendeltetett.

Szerző: Bencsik Gyula

Most valami figyelemfelkeltőt kellene írnom.
Hogy mégis a csöndet kínálom Néked zajosan, kiáltva.
Talán azért, mert holnap karácsony…

Írta: Nagyerdessy

A három királyok mögött

Ma már nem kellene a gépem előtt ülnöm, billentyűzetét ujjaimmal verve!
Karácsonyfát kellene talpára állítanom, érezni a gyanta illatát, a tüskék szúrását. Rakni reája a fényfűzért, a díszes gömböket, szaloncukrokat, meg az angyalhajat.
Ma már le kéne ülnöm családom közé, egymás szemében látni a várakozás kötelező végét. Beszélgetni az elmúló év nehézségében megbúvó gyönyörűségről, kinek mit hozott eddig, s mit kaphat még. Hogyan lehet a következőt jobbá tenni, és mások számára is.
Mesélni kellene az ünnepről, hogy holnap újjászületik a remény, s hogy miért pont jászolba. Megfogni egymás kezét, érezni lelkünk melegét… Megfogni a pillanat furcsa csillogó madarát… szemünkkel simogatni szikkadó arcunk ráncaiban.
Nem is tudom miért jutott ez eszembe. És hogy kellene. Miért kényszer, aminek természetesnek kellene lennie. Már megint. Pedig csak úgy kéne csinálni ahogy a szívben a lélek kínálja. Most a test éhsége pihen. A lélek meg keresi hogyan emelhetné célra a tekintetét, adhatna mozdulatot a lábnak, hogy együtt mehessenek, ne csak tömegben gyilkolva egymást.
Ma már összeszedték az utcáról a hajléktalanokat. Kit hová dugtak be… étel, tv, szobában ágynyi melegség. Ösztönbe próbálva építeni, a víz nem csak inni jó.
Tudod mi marad meg bennük?! Egyedül jobban megy! Miért nem kaphatnak minden nap enni és fekvőhelyet.
Tudod mi bánt engem?!? Nem akarja senki visszavezetni a munka világába Őket, hogy újra álmaik lehessenek. Csak egy tányérnyi meleg étel, egy ágynyi közösség a magányban. Aztán január elején újra az utca, benne alkohol, társas hideg magány, a test mindenáron való fenntartása, és már és még messze a karácsony.
Mond elég-e ez az elrendelők lelkének megnyugtatására?!?
Az én napi száz forintomból elvesznek nyolcvanat. Láttatják vélem, csak ennyire futja. Bíznak benne a herdálást és a semmi gyarapodását nem látom.
Amikor a lélek utazik dimenziója idejének sodrában, s visszatértekor együtt dolgozza fel a testtel a megértett-hozott tudást, s hogyan adják át a többieknek… nem merül fel, mi az értelme.
Néha úgy érzem magam, mint aki a jövőből érkezett, s csak itt ragadt a mában… akkor meg had töltsem értelmesen az időt, míg a formám engedi nékem.
Amikor keresztvíz alá tartották fejem. Majd később családom hívő ellensége áldást mormolt kezét fejemre téve. Ürességet éreztem bensőmben. Faltam a tudást, mert annyit éreztem, nemzetem azért taníttat, hogy visszatérve közéjük, segítsek mindennapjaik előrehaladásában.
Mostmár az a feladatom, hogyan tegyem érthetővé számukra.
Nevess ki. Tudom, ezredévenként egy… csak azt nem tudom, elég-e e test ideje hozzá. Más nem érdekel.
Ha sikerült kinyitnom lelked ajtaját e pillanat kimerevítésével, szemed felemelni a gyertyányi lángra, s megfogod kezét családodnak, talán reá jössz, egyedül nem megy, s kéne csinálni valamit… akkor már legyen hasznos. Csak hit kell hozzá, de az nagyon; meg tudom csinálni!
Emlékszem édesanyám fiatal korára, amikor cseperedni indult hármunkban a test és az értelem. Édesapánk gödörbe menekülve magunkra hagyott. És látom most, amikor közel hetven évesen körbenéz, keresi élete értelmét. Pedig benne van, köré szagosodik bennünk, s gyermekeinkben. Ilyenkor felkiált bennem, vajon énvélem mi lesz?!?!
Ma már nem kéne gépem előtt ülnöm, kezemmel a billentyűzetet verve.
Félek szembenézni… testembe zárt idő meddig engedi még.
A családom meg elvan magával.
Hamis hitté vágyó gondolat ez?!? Így december huszonharmadikán éjjel tizenegy óra ötvennyolc perckor…
Még jó, hogy ezredévenként egy család szenvedi.
A hit legyen véled barátom! Meg az alázat embertársaid felé.

2007-12-23 Érpatak

˝Karóval jöttél Hazám. Gyermekké tettél Istenem˝

Próza: Az advent vége

Kiadtam a tejet, kenyeret, s az italok hosszú sorát, és mindazt, amiről az emberek úgy hitték, szükségleteik kívánják azt. És azt is, amit én akartam…
Így teltek az órák. Gyűlt a pénz, az adókeret! Az álam követeli jussát, s cserébe élni hagy.
A kávét meg ittam, gyors legyek e rohanó világban!
Vágyam tárgya szobámban pihent áramtalanul, az íróasztalom lapján vigyázva a helyem! Holnap is nyitok. Sokan a zárt ajtó előtt állva jönnek rá, ünnep van. Mászkálnak egy kicsit, aztán tényleg! Beismerik… duzzogva indulnak a holnap felé.
16:45 … a föld e része elfordul a Naptól. Rákényszerítve azt az élő világra, magára húzza menedékét. Majd unva, holdat és csillagokat rak a semmiségbe, vadat engedve a sötétülő csöndbe.
Nejem sós süteményt süt. Számban az íze, nyálkahártyámon illata. Holnap az édesek a trend szerint. Töltött káposzta, húsok és egyéb nyalánkságok, melyek aztán koplalásra kényszerítenek túlsúlyom miatt.
Írok. És József Attila gondolatait hallgatom Latinovits Zoltán, Major Tamás, Mensáros László, Sinkovits Imre hangján. Nekem mondják. Új értelmet adva a szavaknak.
Mennyire más, amikor rajongtam érte! Most szégyelljem magam? Szégyellje az, ki úgy engedett hozzá, hogy tagadta Őt!
Makón jártam iskolába, és Szegeden mutattam magam. Hol volt az, ki látta énemet bennem!?! Jól álcáztam magam. Hasonultam a semmihez… szürkévé lettem a szürkében!
Nem lázongom! Sajnálom magam azokban is, akiket becsaptak rendesen. A következőkben is…
A tv képernyőjéről jön egy kövér árnyékból… akkor érezte jó amit csinál, ha a gyorsuló világban rövid írásában benne van amit akar. Huszonöt másodpercnyi érdektelenség láttán tovább kapcsol a tv távirányítóján.
A született vaknak, aki szeretné ismerni a színeket… elég azt mondani a piros az piros, a fehér egyszerűen fehér, a zöld meg olyan mint a fű … minek, hisz úgy sem lássa!
Az egydimenzióban mozgó hogyan érezhetné a háromdimenziós szabadságát!
Hogyan magyarázhatnád meg a fogantatást a szex és pornó nélkül!
Le kel vinni mindent az emberek mindenkori befogadóképességének szintjére. S van amit ott is kel hagyni.
Az lebontja magának amit lát…
Az alma a hibás, mit Éva levett a fájáról…
A kígyónak jó, mert nem kel néki cipő…
Az Isten meg magányos…
Az ember vágya önmaga túlélése…
A Föld azért forog hogy legyen nappal és éjszaka…
Az éjszaka azért van, megvalósuljanak a bűnök…
A bűnök azért vannak, tudjuk mi az a szeplőtelenség…
A szeplőtelenség azért van, teljenek a templomok…
Teljenek a templomok… perselyek gyomra dagadjon… a pap meg gazdagodjon…
Így világosodik a Gonosz. Válik értelmetlenné magaddal a harcod.
Közben szólnak a versek. Nem tudom mi fog meg Tiszta szívvel Kopogtatás nélkül a Külvárosi éj-ben, Reménytelenül A Dunánál A város peremén. Nagyon fáj Születésnapomra a Két hexameter között.
Talán anyám kínja világra robbanásakor… Levegőt! Mama. Karóval jöttél Hazám. Gyermekké tettél Istenem
Elég rövid voltam?!? Kíváncsi lennék mi maradt meg benned! Nőtt e az értelem!
Kezedbe veszed írásomat még?!
Szolgálva védenélek!
Hagyod?

Írta: Nagyerdessy Ideje: 2007, december 22. Idő: 16:53:03 (269 olvasás)